2012. augusztus 27., hétfő

Iskolába megyünk! - Jó tanácsok elsős gyermekek szüleinek



Jövő héten kezdődik az iskola, már nem kell sokat aludni, utána meg már nem lehet :)
A suliban a tanító nénik már dekorálják a termeket, és várják az elsősöket. Otthon biztos glédában állnak a füzetek, megvettétek a táskát, tolltartót, és jobban izgultok már, mint a leendő elsős.

Nagy esemény ez az egész családnak, új élet, új időbeosztás. Többet nem lehet 9 felé beszédülni az óviba, ebéd után szunyókálni, délután csak a dínókról beszélgetni. Ez után korán kelünk, tízórait csomagolunk és egymás után többször is számbavesszük, hogy vajon mindent eltettünk, meg- és aláírtunk, befizettünk, megjegyeztünk.

Előbb-utóbb belerázódik az is, akinek első gyermeke lesz most elsős. Hogy ezt segítsük, álljon itt néhány jó tanács az iskolakezdéshez, a teljesség igénye nélkül.

1. Az újdonsült iskolás tegnap még óvodás volt. Ne várjuk el tőle, hogy egy csapásra betagozódik az oktatási intézmény rendjébe. Az első időkben az újfajta élményektől, a más jellegű tevékenységtől még nagyon el fog fáradni, ezért ha hazaér, biztosítsuk számára a nyugodt légkört, és a megfelelő mennyiségű éjszakai alvást.

2. Attól, mert iskolás lett, még kisgyermek maradt. Ne felejtkezzünk el róla, hogy az ő közege még a játék, a mozgás és a mese. Ne gyötörjük otthon is a sok gyakorlással ezeknek a fontos tevékenységeknek a rovására. Este meséljünk neki minden nap, ezzel az iskolai készségeit is fejlesztjük! Lehet, hogy átmenetileg még jobban igényli a testi közelségünket is, ne habozzunk ölbe venni:)

3. Drága füzetek, mappák, Dínós és Hello Kittys kutyafülék helyett inkább egy dologra költsünk többet: legyen jó minőségű grafit és színes ceruzája. Ezekből a legjobb a vastag, háromszögletű, vagy sokszögű. A Faber-Castell ceruzákon csúszásgátló pöttyök is vannak, ezek még jobbak. Jó szolgálatot tehet a ceruzafogó, ebből is van már többféle, legjobbnak a kis gombóc alakúak három bemélyedéssel az oldalukon. A kisgyermek kezében a csontok és izületek csak fokozatosan érik el az íráshoz szükséges fejlettséget. Így természetes, ha nem minden gyereknek megy még úgy, mint a karikacsapás.

4. A szülő elsősorban maradjon szülő, ne változzon át tanító nénivé! Otthon mindig dicsérje és bátorítsa a gyermek jó próbálkozásait. Ne radírozzátok ki hetvenhetedszer is a krumpli alakú karikákat! Attól nem lesz jobb. Rajzoljatok inkább nagyban: újságpapírra, kinyomott tubus kézkrémbe, tálcára szórt búzadarába. Ettől hamarabb kerek lesz a kör, egyenes a vonal.

5. Tartsatok kapcsolatot a tanítóval! A gyermek fejlődése közös ügyetek, közös érdeketek. Együtt többre juttok! A problémákat érdemes azonnal jelezni és közösen keresni a megoldást. A tanítónak fontos tudni, ha a gyermekkel valami történt az iskolán kívüli életében, ne várjuk el, hogy gondolatolvasóként rájöjjön, hogy miért rosszkedvű esetleg a gyerek, miért szomorkodik.

6. Segítsük a gyermeket a saját dolgainak elvégzésében, felszerelése rendben tartásában! Jó, ha ebben minél hamarabb önálló. Ez nem azt jelenti, hogy elsőben teljesen rá lehet ezt bízni, de felügyelettel egyedül is sok mindenre képes. Ezzel magabiztosabb lesz, ami a társakkal való kapcsolatában, közösségi életében sem hátrány.

7. Mindig hallgassuk meg, amit az iskoláról mesél. Bátorítsuk a tanuláson kívüli tevékenységekben való részvételre, a többi gyerekkel való kapcsolatteremtésre. A "mi újság?" , "mi volt ma az ebéd?" kérdések helyett próbáljuk meg megtudni, hogy érezte magát, milyen volt a napja, hogyan élte meg.

8.  Ahhoz, hogy a tanulásban jól teljesítsen, fontos, hogy az elemibb szükségletei ki legyenek elégítve. Reggelizzen, ne induljon el üres hassal az iskolába, még akkor se, ha be van fizetve tízóraira. Uzsonnát mi csomagoljunk, lehetőség szerint gyümölcsöt, zöldséget is. Innivaló mindig legyen nála, akkor adunk a legtöbbet, ha "csak" vizet adunk! A víz szívódik fel a leghamarabb, segíti az agyműködést. A szomjas gyereknek hamar megfájdul a feje.
Időben kelljünk fel, ne kapkodjunk. Legyen idő elkészülni, bemenni időre az iskolába. Ha késésben vagyunk, olyan feszültséget teremtünk a gyerekben, ami lehetetlenné teszi, hogy az első órán koncentrálni tudjon.

9. Ne siettessük a tanulásban. Kis korukban is eltérő ütemben fejlődtek. Volt aki már 11 hónaposan járt, és mondta ki az első szavát, volt aki csak 14 hónaposan, vagy később. Így lesz ez az iskolában is. Valaki már olvasni is tud, mire elsős lesz, van akinek ez nehezebben megy. Legyünk türelmesek. Nem azon múlik, hogy okos-e vagy sem. De ha csalódottak vagyunk a teljesítménye miatt, hamar elvesszük a kedvét, vagy dacossá tehetjük, és hátat fordít a tanulásnak.

10. Ha úgy érezzük, hogy teljesítménye jóval alacsonyabb az elvárhatónál, nem tud figyelni, nagyon elfárad - annyira, hogy estére már sírós, nyűgös, kérjünk segítséget. A fejlesztőpedagógus meg tudja állapítani, hogy mi áll ennek a hátterében, és időben kezdett fejlesztéssel fel tudja zárkóztatni a gyermeket. Minél hamarabb derül ki a nehézség, annál nagyobb eséllyel orvosolható.

11. Sok szülőtől halljuk, ha a gyermeke nehezen tanul meg írni, olvasni, hogy biztos diszlexiás. Fontos tudni, hogy az olvasás és írás tanulásának folyamatában minden gyerek követhet el diszlexiás jellegű hibákat (pl. tükörképet ír, felcserél betűket, visszafelé olvas stb.) Ezek természetes velejárói a tanulásnak. Akkor kell szakemberhez fordulni, ha ezek a későbbiekben sem tűnnek el, a gyakorlással sem javulnak. Elsős gyermek esetében diszlexia veszélyeztetettségről beszélhetünk. Hogy van-e valóban diszlexiája a gyermeknek, csak az olvasástanulás lezárulta után - tehát a második osztály második felében - mondható ki. Addig nem érdemes ezekkel a szavakkal dobálózni. Már csak azért sem, mert az olvasási nehézséggel küzdő gyermekek csak töredéke az, aki valódi diszlexiás.

A legfontosabb a bizalom: a gyerekben, a tanítóban és magunkban. Az iskola közös kaland, legfontosabb, hogy élvezzük!


Facebook az oktatásban

Az alábbi szöveget Czirfusz Dóra- Mózer Dávid cikkéből idézem, melyet a következő oldalon olvashattok teljes terjedelmében:
http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=1115&fb_action_ids=438749336168911&fb_action_types=og.likes&fb_source=timeline_og&action_object_map={%22438749336168911%22%3A10152031260425212}&action_type_map={%22438749336168911%22%3A%22og.likes%22}&action_ref_map=[]


"A pedagógusok, különösen az osztályfőnökök olyan mechanizmusok megismerésével, mint az internetes kapcsolatok alakulása és online tanulás, kiküszöbölhetnek bizonyos problémákat, melyeknek fokozatos leépítésével mérsékelhetők az osztályon belüli marginalizálódási és túlzott differenciálódási tendenciák (klikkesedés, osztályközösség szétaprózódása), új tanulási technikák létrehozásával pedig könnyebben bevonhatják azokat, akiket a hagyományos módon kevésbé sikerült involválttá tenni az oktatásban.(kiemelés tőlem).
A korábban legfőképpen az iskola falai között működő osztályközösség már az online térben is megjelenhet, hiszen a közösségi portálokon, mint amilyen a Facebook is, csoportok létrehozásával lehetőség van külön osztálycsoportot kialakítani, ezáltal az internethasználó, gyors visszajelzéshez szokott generáció bármilyen kérdés vagy probléma esetén szinte azonnali választ kaphat az akár térben távol tartózkodó osztálytársaktól, vagy osztályfőnöktől. Amennyiben az osztály összes tagja regisztrált felhasználó, elérhető, hogy az egyébként kevés kapcsolattal rendelkező, visszahúzódóbb tanulók is egyenlően részesüljenek az információkból, és ne maradjanak le a fontosabb osztályszintű eseményekről, ezáltal biztosítva az esélyegyenlőséget. Ezen felül akár kontrollként is működhet az oldal, hiszen sok diák számára a házi feladat megjegyzése állandó kihívást jelent, azonban a Social Networking Site, mintegy a leckekönyvet helyettesítve, egy-egy megfelelően időzített tanári bejegyzéssel emlékeztetheti a tanulókat a fontosabb eseményekre, az állandó konzultációs lehetőség biztosításán felül.
Mindezeken túl azonban számos új kaput nyit meg az oktatás platformjain a világháló, melynek kiaknázása lehetetlen a kulcsfogalmak és –folyamatok megértése nélkül.
Ez a kutatás ugyan csak egy szeletét vizsgálja a jelenségnek, úgy véljük, érdemes azon is elgondolkodni, hogy a digitális világ hasznosítása és az azzal szembeni ellenérzés leépítése hozzájárul a korszerű pedagógus-attitűd kialakulásához, valamint a jelenkori oktatás hatékonyságának növeléséhez."

Tapasztalatom szerint az általános iskola felső tagozatára, vagy gimnáziumba, egyetemre járó korosztály legotthonosabban a facebookon kommunikál egymással. Virtuális jelenlétük számukra létkérdés, aki nincs fent, talán nem is létezik :)
Ezért, ha találkozni akarunk velük, nekünk is be kell lépnünk abba a közegbe, ahol ők mozognak.
A facebook nem az ördögtől való, egy üres felület (tabula rasa), amin azt jelenítünk meg, amit akarunk.  A mi felelősségünk, hogy jól használjuk, és ezzel megtanítsuk nekik is, hogy jól használják. 
A hátránya, hogy a kommunikáció - bár sok esetben személyes - mégsem kell hozzá fizikai jelenlét ,- egyben az előnye is lehet: azok a tanítványaink, akik a face-to-face kommunikációban bizonytalanok, szorongóak, ezen a csatornán bátrabban megnyilatkoznak. És uram bocsá' nyitottabbak a mi megnyilatkozásainkra is.
Az iskola zárt világába a reformok mindig százéves késéssel jutnak el. Ha a technológia fejlődését nézzük, ha most is bezárkózunk, akkor néhány év alatt elveszíthetjük a fonalat, és hiába beszélünk, ha már nem egy nyelvet beszélünk majd a gyerekeinkkel.
Annyi lehetőség van a neten, egyik ilyen a facebook is, amit vétek lenne kizárni a módszereink közül.
Az idén én már tudatosan használom a munkámban. És ti mit gondoltok róla? Akár, mint pedagógusok, akár mint szülők.. 

2012. augusztus 26., vasárnap

Élménypedagógia- élmény, pedagógia!




Előző bejegyzésemben a tanévkezdés körüli gondolataimat osztottam meg veletek.  Gyűjtögettem, mit is akarok az idén és hogyan.
Ehhez csatlakozva szívesen hallgattam meg dr. Kádár Annamária pszichológussal készült beszélgetést, mely az élménypedagógiáról beszél. Minden benne van, ami nekem fontos, ahogy gondolkodom az iskoláról.
Az iskola legyen élmény, cselevés, tapasztalat, játék!
Hallgassátok meg ti is!
(dr. Kádár Annamária erdélyi pszichológus, Mesepszichológia című könyve nagy sikert aratott itthon is)

Boldog újévet!

Ma volt a nyári szünet utolsó napja! Holnap pedig az új tanév első munkanapja következik. Persze a gyerkők még az utolsó hetet végiglazulhatják, de mi már dolgozni fogunk.
Ilyenkor minimum mély depresszióba szoktam esni, én sem búcsúzom könnyű szívvel a nyártól, nem csak a gyerekek.
Így aztán, nehogy elmerüljek az önsajnálatban, inkább írok egy listát arról, hogy mit várok ettől az évtől:
Utolsó lesz ez az év, sok tekintetben:
- utolsó év kedvenc főnöknőm nyugdíjba vonulása előtt,
- utolsó év, hogy így vagyunk együtt, ebben a körben a Nevtanban, mert vele együtt más is elmegy,
- utolsó év, hogy az önkormányzat a fenntartónk, utána az özönvíz, fogalmunk nincs, hogy mi jön
Első is lesz, több tekintetben:
- első évem, amikor nem járok végre egyetemre, módszerspecifikus képzésre, és megtudom végre mi is az a szabad szombat :)
- első évem, amikor a sulibajárásból felszabadult időmet kreatív ötleteim megvalósítására szánom,
- első évem, amikor nem csak az iskolában próbálhatom ki magam.
Mit szeretnék feltétlenül megvalósítani?
- rendesen vezetni a naplót, és minden adminisztrációt, hogy naprakész legyen (igen, meg fogom tudni csinálni :)
- alkalmazni végre azt a sok mindent, amit az elmúlt három évben megtanultam
- jelen lenni az adott helyzetben, pillanatban, ahelyett, hogy éppen máshová rohannék
- kitágítani a fejlesztés kereteit, ezáltal új dolgokat próbálni, kísérletezni
- az iskolai kollégákkal való munkát más színtéren is folytatni
- feltétlenül szeretném magam a gyerekekkel jól érezni - ez a legmelósabb: erősen kell pedálozni, hogy ők is jól érezzék magukat velem :-)
- annyit vállalni, amit még elbírok, és amennyit a környezetem is elbír
- rendesen eljárni jógázni a tanévben is
- használni ezt a blogot: egyszerre a szakmai életem személyesebb felének megmutatására, egyszerre ismeretterjesztésre, tájékoztatásra.
Most ennyi jutott az eszembe, meglátjuk mire jutok.
Ti hogy kezditek a tanévet? Mik a terveitek? Esetleg világmegváltók is vannak közöttük?

2012. augusztus 24., péntek

Mire jó egy fejlesztőpedagógus?

Ki a fejlesztőpedagógus? És ki nem az? Sokszor tévesztenek össze minket más szakemberekkel még a pedagógusok is, így azt gondoltam,nem árt, ha leírom, kik is vagyunk, mit is csinálunk.

A fejlesztőpedagógia viszonylag új tudomány, több más pedagógiai tudománnyal rokon. A fogalom létrehozója, a téma első kutatója, Porkolábné dr. Balogh Katalin, az ELTE pszichológiai tanszékének docense volt. Tőle tanultam ennek a szakmának az alapjait.
A fejlesztőpedagógia azokkal a gyerekekkel foglalkozik, akik ép intellektussal rendelkeznek, mégis fejlődésük során valamely területen elmaradnak az életkorukban elvárható szinttől. Ez nem magyarázható értelmi képességük esetleges gyengeségével, sőt nagyon okosak is lehetnek, még sem tudnak megfelelően teljesíteni.
Lemaradásaik több területen mutatkozhatnak: a mozgásuk ügyetlenségében, koordinálatlanságában, a figyelemkoncentráció gyengeségében, illetve a tanuláshoz kapcsolódó képességek alacsonyabb színvonalában.
A témában körülbelül 3 évtizede több irányú, kiterjedt kutatások folynak, sokféle kiindulópontból próbálják megközelíteni az okokat és keresni a megoldásmódokat.
Így egyszerre több fogalom is jelen van a pedagógiai és pszichológiai szakirodalomban: részképesség-zavar, megkésett idegrendszeri fejlődés, tanulási és magatartási nehézség, diszfunkciók, stb.
A szülők és a pedagógusok is találkoznak ezekkel a kifejezésekkel, de sokszor nem-, vagy félreértik ezeket.
Mi a közös a fenti "címkékkel" ellátott gyerekekben: nem betegek, átlagos, vagy átlag feletti intelligenciájúak, mégis valamiért nem tudják azokat az eredményeket felmutatni, melyet a környezetük elvárhatna tőlük. Természetesen nem túlzott követelmények esetén, hanem a mindennapi átlagos tudás területén.
Sokszor jelzik a szülők, hogy gyermekük ügyetlen, nem figyel, nem tanul, nem ért, nem motivált. Ilyenkor elképzelhető, hogy az elmaradások hátterében valamely részképesség nehézség áll, mely hátráltatja őt fejlődésében, melynek feltárása, kezelése a fejlesztőpedagógia hatásköre.
Nem gyógypedagógia, mert nem sérült gyermeket fejleszt, de gyógypedagógus is lehet fejlesztőpedagógus. 
Nem pszichológia, de szükség lehet a fenti nehézségek miatt következményesen jelentkező szorongás, agresszió és egyéb pszichés problémák esetén pszichológus segítségére is. 
Nem pedagógia, mert az óvónő, tanító és tanár sokat tehet a nehézségek megelőzésében, a terápiás időszak alatti megfelelő, támogató környezet megteremtésében, de nem tud speciális fejlesztő eljárásokat egyénileg nyújtani a rászoruló gyermekeknek.
A fejlesztés sokféle módszert használhat, melyet a fejlesztőpedagógus az alapképesítésén túl, módszerspecifikus képzéseken sajátított el. Minden fejlesztő azokkal az eljárásokkal dolgozhat, melyekben ezeken a képzéseken jártasságot szerzett. Így fontos, hogy megtaláljuk azt a szakembert, aki birtokában van az adott gyermek szükségleteinek megfelelő terápiás eljárásoknak.
Hol találkozhatunk fejlesztőpedagógusokkal? 
Nevelési Tanácsadókban, ahol vizsgálatra és terápiára is várják a hozzájuk fordulókat. 
Nevelési-oktatási intézményekben, ahol vagy kihelyezett szakemberként, vagy az intézmény alkalmazottjaként is dolgozhat.
A magánszférában, ahol az utóbbi időben igen széles körben kínálnak különböző foglakozásokat az ép és sérült gyermeknek egyaránt, ezért javasoljuk a szülőknek, hogy minden esetben tájékozódjanak az adott vállalkozás szakembereinek képesítéséről, az alkalmazott fejlesztő eljárásokról. Természetesen ebben a körben is számos remek szakember dolgozik, igyekezve bővíteni a szűkös állami ellátórendszer kapacitását.
Ha gondjuk van, vagy csak kételyük a gyermekük fejlődésével kapcsolatban, érdemes tehát szakemberhez fordulniuk.

2012. augusztus 21., kedd

Az első bejegyzés nehéz szülés

Fejlesztőpedagógus vagyok. Újszülött blogger.
Jó ideje megvan már ez a blog, agyban, szívben, de valahogy a papíron még sem sorjáztak elő betű formájában a gondolatok.
Több oka is van ennek: az első, és legfontosabb az időhiány. Más volt kigondolni, rögtön megformázni, és más használni is ezt a felületet. Másik ok ezer is van: mindig van más, amit aktuálisan azonnal, de leginkább tegnapra el kell végezni. Tanulás,  munka, család, mind megkövetelik a magukét, és a csendben lapuló blog-gyerek nem szívja a vérem. Így ő maradt utoljára.
Sőt, majdnem a nyári szünetről is lemaradt. Jövő héten irány vissza a munka, anélkül, hogy egy sort  írtam volna?!
Lehetetlen, tehát itt az idő!
Nyáron kicsit csendesült az a sürgető érzés, hogy egy blogban gyűjtsem össze a több éves munkánk során felgyűlt tapasztalatainkat, gondolatainkat, azzal a céllal, hogy a hozzánk fordulónak, vagy csak az interneten kutakodónak eligazítást adjon, de közben nekünk is meg legyen az az örömünk, hogy illanékony munkánknak mégis van valami kézzel fogható (képernyőn látható) eredménye. A nyár a feltöltődés ideje, a lekvárfőzés jobban izgat, mint hogy világmegváltó gondolataimat közöljem. De az idei nyár elég munkásra sikeredett, nem volt benne sok pihenés, így nem kell nagyon messziről visszatérni a dolgos hétköznapokhoz.
A lehetőség adott, hogy szép lassan - ahogyan visszaszokunk a munkába - megírogassam azokat a cikkeket, melyek hasznára válhatnak leendő olvasóinknak. Munkámban társam a kolléganőm, akivel közös az érdeklődésünk, bizonyos részben a munkánk is, így - bár a blogot jelenleg én írom - ötletei, anyagai mindenképpen megjelennek majd az írásokban.
Kikre számítunk, mikor elképzeljük olvasóinkat:
Elsősorban szülőkre, akik a gyermekük nevelése során szembesülnek kérdésekkel, és nem mindig találkoznak a megfelelő válaszokkal.
Kollégáinkra, akik fejlesztőpedagógusok, vagy tanítók, tanárok és igénylik a szakmai együttgondolkodást egy-egy téma kapcsán.
Bárkire, akit érdekel az oktatás-nevelés-fejlesztés témaköre, és kíváncsi, hogyan látja ezt a kérdéskört két fejlesztőpedagógus ma, Budapesten.
És számítunk magunkra is, hiszen a pedagógus szakmai fejlődésének fontos része az önreflexió, a tudatos gondolkodás saját magunkról, a munkánkról, a közöttünk és a gyerekek, felnőttek közötti interakciókról. Ez a blog teret adhat ezeknek a gondolatoknak is.
A kezdet megvolt hát, reméljük a folytatás már egyszerűbb lesz:)